Ma eszembe jutott, hogy mi az, ami nap, mint nap foglalkoztat, és még nem írtam róla egy szót sem: 
az ételek, a kaja.


Az első nagy mellényúlás a filmjölk volt. 
A mjölk a tej. A sokféle tej között ott a filmjölk, picivel kevesebbe is került, de mégse a legeslegolcsóbb, hát betettem a kosárba (amihez egyébként lehet a bejáratnál kerekes vázat venni, erre csak ráhelyezzük a műanyag kosarat, és könnyebb vele lavírozni, mint a nagy bevásárlókocsival, de mégsem szakad le a kezünk, ha egy kicsit több mindent veszünk). Otthon Atis kávéba próbálta önteni, de nem nagyon folyt. A fil avagy filmjölk svédül azt jelenti: aludttej. Egyliteres dobozban árulják. Nem szeretjük. Sajnos.



A kenyér...
Múlt hét vége felé esett le, hogy miért is van az, hogy már vagy két hete émelygés fog el, ha a kenyérre gondolok, amikor pedig eszem belőle, kimondottan nem érzem jól magamat. Elolvastam, hogy mit is tesznek itt bele. Sok egyéb mellett háromféle cukrot. És akkor fogtam fel, hogy bizony ez a kenyér édes. Majdnem annyira, mint a kalács. Ami rám nézve elég szomorú, így, a cukornyavalyámmal. Jöttek is a tüneket rendesen. Amióta nem eszem ezt a kenyeret, mennek.

Azonkívül, hogy cukros, még valahogy túlfinomított is, nem is tudom. Nem kenyérélmény. Végül találtam egy bizonyos gyártót, aki az otthoni fehér, vagy "félbarnának" címzett kenyérhez talán a leghasonlóbb kenyeret készíti. Azóta szebbnek látom a világot. :)


Petrazselyem

Nincs zöldség, mármint petrezsejemgyökér. Csak fehérrépa, vagy paszternák. Ami finom, de mégis... Hiányzik az ételekből. :( Még jó, hogy hoztunk biovegetát, amiben még só sincs, csak szárított zöldségek. Azelőtt sosem használtam, már féltem, hogy ránkromlik. Most jól jön.


Halak

Sokféle hal van, fagyasztottakat már próbáltunk, és tetszenek, Jázmin is falja őket. Viszont Atis munkahelyén a menzán ettünk valamilyen halas ételt, ami... hát, nem tudom, nagyon bizarr állaga volt annak a halnak. Nem tudtam eldönteni, hogy a fajtája, vagy az elkészítés módja okozza, de nem volt túl jó élmény - szerintem mindkettő - Atis.

Mostmár szagról is felismerem ezt a bizonyos halat, amióta a hétvégén itthon a zacskóját feltépve megcsapott az az "illat". 
Nagyon átsütve, rántott halként egész jó volt, de azért levontam a következtetést, hogy ezt a halfajtát nem szeretem, és a család oszozott a véleményemen. Azért megettük. (Érdekes, hogy másnaposan (mmint nem mi, hanem a hal) egy fokkal jobb volt. 

És hogy miből készíthettem hozzá salátát?????? :) Magyarosrszágról importált fejessalátából! Vagy exportált. Nézőpont kérdése.



Krumpli

A krumpli is édes, és a rakott krumplin kívül semmi sem olyan belőle, mint amit az otthoniból megszoktunk. Egyre több rizset eszünk.

És tésztát. Jázmin paradicsomos-sajtos tésza-imádata évek óta nem lankad. Ennek közószönhetően (4 hét alatt.) feléltük a kb. 20 üvegből álló Kecskeméti Sűrített Paradicsom-tartalékunkat.

Sajt
Még nem sikerült megfejtenünk, hogy melyik áll a legközelebba Trappistához. Én csak azt, és a kecskesajtot, meg az ezekhez hasonló ízetlen sajtokat szeretem, de várok türelemmel. Jázmin is csak a trappistát, legalábbis eddig azt hittük, és ő is, de eddig még nem tiltakozott. A Kecskeméti elnyomja a sajt ízét :D.



Joghurt
Natúr joghurtot is csak egyliteres dobozban találtam eddig (de legalább megtaláltam! egy hónapba telt...), de gyümölcsös, vaniliás, kakós, stb. joghurtokat sem pohárkákban árulják, azokat is egyliteres dobozban. Mindent egyliteres dobozban.


A hús elég drága. És nincsen darált pulyka, csak disznó, marha, vagy ez a kettő vegyítve.
(Rá is vannak rajzolva az állatok a csomagolásra :).


Most ennyi jut eszembe  a kajáról.



Ma nagy tarolás történt: jött egy férfi és egy nő, és fűnyíróval letarolták a füvet, a tengernyi pitypanggal együtt. Jázmint eléggé megviselte, hogy oda a "kiskertje". Azért tartotta magát, csak nem nagyon tudott lejönni az ablakról, végignézte.



Csemegének leírok néhány szót, ami mindkét nyelvben létezik, csak éppen más jelentéssel:

Hej! - Szia!

Ej - Ne/Nem (szóösszetételekben, mint pl. Ej Upp = fölfelé nem mehetsz (mozgólépcsőn))
Birka - a legősibb, tán kőkorszaki településük
fika - kávé(zás/kávéidő)
Kaka - süti
(Komolyan)



Megyek aludni. Jóéjszakát.

Pénteken hazautazunk, és néhány hetet otthon leszünk.

Ja, és nagyon fontos áttörés: Jázmin a metrómegállókat elkezdte ismételgetni, és élvezi, ezen kívül a Huvudsta nevű megállónál  emlékezett, hogy a huvud svédül azt jelenti, hogy "fej". Megvolt az első sikerélménye. 


Sziasztok.

Sziasztok!

Az utóbbi napokban eszembe jutott még néhány érdekesség.

Az autósok és a gyalogosok találkozása a zebráknál például egészen szokatlan.
Ha csak közelít egy gyalogos a zebrához, az arra tartó autó megáll. Sokszor akkor is, ha tényleg lépésekre vagyunk még az úttesttől. Ha pedig már odaértünk és megálltunk, egészen biztosan megállnak ők is.
Először azt hittem, azért, mert Jázminnal vagyok. De nem. Ez a hozzáállás bármilyen nemű és korú járó-kelővel szemben érvényes.

Aztán. Azok az idősek, akik nehezen járnak, kerekes, bevásárlókosaras, (vagy a kosárnak kialakított hellyel rendelkező) járókerettel közlekednek.

Nagyon tetszik a csengőnk (főleg az otthoni vezeték nélküli, elektromos csengőnk után, ami sosem csöng, ha a kapunál megnyomják, viszont néha megszólal, amikor senki nincs a környékén):

Ez a csengő tisztán mechanikus. Két eleme van, ezek az ajtó két oldalára vannak rögzítve. Az egyik egy gomb - ez van kívül - a másik biciklicsengőhöz hasonlít - ez van belül. Ha kívül megnyomod a gombot, belül koccan a domború fémelemhez a nyelv, és csenget.


Közepesen nagy hiba volt nem hozni gumicsizmát.


Tegnap bementünk Atis munkahelyére.
Az egy külön bejegyzést érdemel, de egyrészt még emésztgetem, másrészt készülök visszamenni fényképezővel, harmadrészt pedig inkább Atis meséljen erről először - igérem pótolom :) - Atis.

Utána viszont bankban jártunk, ahol a félórás várakozás alatt Jázmin végig kiscicásat játszott és folyamatosan nyávogott. A folyamatosant úgy értem, hogy szó szerint csak pár másodperces szüneteket tartott. Cérnavékony hangon, minimális változtatásokkal mjeeee és miaúúúú, miaúúúúmiaúúúúmiaúúúúú. A végére már szakadtam a röhögéstől. A közönség egy nagyon-de-nagyon fura sráctól eltekintve rezzenéstelen arccal reagálta le a dolgot.

Közben odakint egy apuka öltönyben-nyakkendőben egyik kézzel babakocsit tolt, a másikban kisbabát cipelt.

Írtam már, hogy itt úgy néz ki a gyed-gyes-kérdés, hogy az anyuka fél évet vehet ki a gyerek születése után, legalábbis ennyi időre folyósít az állam támogatást/juttatást, és ennyi tartják fent a helyét a munkahelyen?
További fél év jár még a családnak, de csak akkor, ha azt az apuka tölti otthon a gyerekkel. Ha nem, akkor elesnek ettől a második félévtől.
Ezért aztán legalább annyi pasi rohangál 6-12 hónapos gyerekekkel az utcán, mint amennyi nő. :)
(A dologgal kapcsolatban ellentmondásos gondolatok és érzések viaskodnak bennem, de ez más lapra tartozik.)

Még egy dolog, amit szájtátva figyeltem, az a könyvtár.
Gyerekdalokat, gyerekverseket, mondókákat szerettem volna beszerezni, cd-vel együtt, hogy azt is megtudjuk, hogy kell kiejteni mert Jázmint egyre jobban frusztrálja, hogy rajtunk kívül senkivel sem tud szóban kommunikálni.
Elmentünk, beiratkoztunk.
Kaptunk egy szép, piros kártyát, amihez pin-kódot is választani kellett. Csodálkoztam, de hát jól van. Ez a kártya 44 stockholmi könyvtárba érvényes. Lesz miből válogatni, azt hiszem. :)

Miután választottunk (könyvet) - gyanítván, hogy lesz itt még valami furcsaság - kértem a könyvtárost, hogy az első alkalommal mutassa meg, hogy is megy ez itt náluk.

Kicsi asztal, monitorral.
Piros kártyát nyílásba helyez,
pin-kódot beüt (választhatunk is, hogy érintőképernyőn, vagy a billentyűs kis kütyün)
majd az "asztallapra" helyezzük a könyvet, kóddal lefelé, és az asztal leolvassa, és kinyomtat egy bizonylatféleséget, amin rajta van többek között az is, hogy mikor kell visszavinni.

Visszavinni is hasonlóan fogjuk majd:
Egy nagy plexidoboz, egy nyílással, amibe egyesével, megint csak kóddal lefelé betologatjuk a könyvet vagy könyveket, a dobozban valami leolvassa és megint csak papírkát nyomtat, amin gondolom, az van, hogy tanúsítják, hogy visszaszolgáltattuk a könyvtár tulajdonát - na ez nekem is új, meg fontos is, mert én viszem vissza a cumót - Atis.

Most ennyi.

(Tetszik neki a svéd gyerekdalos cd és könyv. És ez jó. Tegnap már hajlandó volt integetni egy ismeretlen kislánynak.)

Szép vasárnapot mindannyiótoknak!

G

Képek

 Nem túl jól látszanak, ha rázoomoltam, azért, ha nem, akkor pedig azért. Üregi nyulak, egy panelház tövében, a metrómegállótól kb. 60 méterre.

 Az ablakunk alatt pitypangot szed. Nagyon lelkes, hogy azt itt is lehet.

 A hátsó ajtóban, virágszedés, zöldfűszer-, krumpli-, és zöldhagymaültetés után.

Odáig van, ha virágot (vagy mohát) lát.

 Virágok az utcánkban, a szomszéd bejáratok előtt. (Hófehér nárcisz? :)

 Ez a virág nekem nagyon tetszik. Főként az erdőben látjuk.

 Sétálni indultunk az erdőbe.

 Az erdőt megszakító park, vagy rét, sok-sok focikapuval. Pár száz méterre SNI-s gyerekek számára létrehozott elképesztő játszótér és Ifjúsági klub található. Szintén nem sokkal messzebb női focimeccset láttunk kamaszlányokkal.

 Furcsán dőlnek a fák középtájt.

 A moha a patak partján

 A patak vagy ér fölötti kis átkelő (a hangyáknak?) Jázminis át tudta lépni :)

A lakás hátulról és a terasz a biciklikkel.

Őket ültettük el ma Jázminnal: kapor, petrAzselyem (egy ismerős anyuka neve után:), bazsalikom és kakukkfű (a krumplik, a póréhagymák és a zöldhagymák nem látszanak. A zöldeknek még drukkolunk, hogy megkapaszkodjanak.

Sziasztok!

Ha eljutott hozzád a köremail, akkor ne olvasd tovább ezt a  bejegyzést, mert szinte teljesen egyezik az e-maillel. 

Csak idemásoltam arra az esetre, ha valaki azt nem kapta meg ilyen vagy olyan okból.

Idemásolom az emailt, amit a gmailemben lévő címlistán szereplő barátoknak és ismerősöknek már elküldtem. (Remélem, mindenkinek, akinek szerettem volna, ha mégsem, kérlek, ne vegyétek zokon, háromszor vagy négyszer zártam be a majdnem készre bepipált címlistával a gmailt, (véletlenül), sőt először nem is találtam a címlistát. 

Szóval a végére már golyózott a szemem.)

Tehát az email:

Hírt adunk magunkról. Akik még esetleg nem tudnak róla:

Stockholmban vagyunk, úgy tervezzük hogy 3(-4) évre maradunk. Atis itt kapott munkát, én meg vagy tanulni, vagy dolgozni fogok, vagy mindkettőt, majd elválik.

Megérkeztünk 18-án, szerdán, és már másnap reggel itt volt a teherautó a dobozainkkal. Csütörtökön kipakoltuk a dolgaink nagy részét, de az összerakandó dolgok még darabokban voltak.

Amikor ideértünk, napsütés várt, de néhány tulipánon és nárciszon kívül meg semmi jel nem utalt arra, hogy tavasz van: a fák csupaszok voltak, és fű is csak itt-ott volt, nagyrészt tél utáni színe volt szinte mindennek.

A második napon már havas esőben mentünk az adóhivatalba (az emailben ezt rosszul írtam, nem bevándorlási hivatal volt az, de ott regisztráltak minket, mint itteni lakosokat. Sztem a bevándorlás szót használták, Atis szerint nem, nem tudom, mindegy is - nem, nem azt - Atis), és 3-4 fok volt odakint. :S

Visszatérve a lakáshoz...

Végül az IKEÁban megvettük azt a néhány dolgot, amit igazán fontosnak tartottunk, és szombat este már itt aludtunk a Sárgabarack utcában (Aprikosgatan). Addig Atis szüleinél, ők is itt laknak Stockholmban, csak éppen a város másik végén.

A lakásról annyit, hogy lélegzetelállító helyen van, és belül is nagyon tetszik nekünk. A csúcs a dologban az, hogy a hátsó ajtón kilépve (földszinten lakunk) majd balra fordulva kezdődik egy erdő, mohos, gömbölyded sziklákkal, madarakkal, vadvirágokkal. Ilyen lehet valamelyik nemzeti park legszélén lakni otthon, csak ez Stockholm legszélén, de még a városban van. Van a közelben egy rezervátum és egy tó, ahol nyáron nagy strandolás folyik, mert – mint mondják – ez a víz fel tud melegedni annyira, hogy lehessen benne fürödni. Kíváncsian várjuk, mennyire is lesz meleg az a víz. Nem biztos, hogy mi abban fürödni is szeretnénk majd.

Két-három ovi is van az utcában. Oda egy központi intézményen keresztül lehet jelentkezni, online is, és azt mondták, vállalják (egyébként minden jelentkező gyerek esetében) hogy őszre találnak Jázminnak helyet valamelyik oviban... Ő tart a dologtól, mert nagyon zavarja, hogy nem érti, amit mondanak és őt sem értik. De azért az egyik ovira már azt mondta hogy oda szeretne majd járni. Majd meglátjuk, hogy alakul.

Szóval amikor itt, a lakásban már élhetővé váltak a körülmények, simán ment minden, sétáltunk a lakás mögötti erdőben, felderítettük a boltot, a szabót, csodájára jártak a Jázmin műanyag kismotorjának, az egészen idősek pedig inkább megrémülve várták, hogy mi fogja őket megelőzni. Jázmin torka szakadtából juhúúúzva-kacarászva száguldozott a lejtőn lefelé. Ez egy hosszú és lankás lejtő volt. (Néhány nappal később neki is ment egy villanyoszlopnak, elég csúnyán nézett ki, de már jól van. Annyira gyorsan akart menni a lejtőn, hogy a végén már se kormányozni, se fékezni nem tudott..:(. Azért másnap megint lejtőt keresett hazafelé a játszótérről, hogy legurulhasson motorral. Azt gondoltam, soha többet nem akar semmiféle lejtő közelébe menni. Hát de.)

Azután (még a villanypóznás eset előtt egyszer csak belázasodott, éppen csak egy kicsit, de azért jajj. Nála nem mindig mennek simán a légúti betegségek, hát ez is olyan volt. Mostanra kezd helyrejönni. Azután én lettem beteg, de nálam csak egy-két napig tartott.

Nehézséget leginkább talán az okoz, hogy 9-kor még, fél ötkor már megint világos van. Néhányan tudjátok, mennyire jól megy nálunk az elalvás és az alva maradás... Hát ez nem sokat segít a helyzeten. Volt már egy vagy két éjszaka, amit végigaludt. :S (Többnyire 2 körül ébred fel, és 1-3 órán át ébren van...)

Ehhez kapcsolódik, hogy a lakásban (de másoknál se nagyon) nincs függöny, csak reluxa, ami nappal nem sokat fog a kintről benézőknek (gondolom, nem nagyon figyel befelé senki, de akkor sem jó érzés), éjszaka viszont, amikor még fent  van a nap, nem sokat fog. Legalábbis nem eleget ahhoz, hogy mondjuk Jázmin ne gondolja azt, hogy ideje felkelni.

Eddigi érdekességek, avagy példák a kultúrsokkra:

A metrógyűjtőjegy egy papírcsík, amire a pénztárnál kell pecsétet kérni, minden belépés alkalmával. (Külön érdekesség, hogy csak minden második sorba pecsételik az aznapi dátumot, minden köztes sort üresen hagynak. Nem értjük még, hogy miért. Talán áremelés helyett?)

A benzinkutak jó része automata, nincs egyetlen emberi lény sem a tankolókon kívül.

Ha készpénzzel fizetek, a visszajárót egy kis Harry Pottert idéző masinából vehetem magamhoz. :)

Iszonyatos mennyiségű édességet árulnak a boltokban, egész hosszú falszakaszokat borítanak több soros magasságban a merítőkanállal, dekára vehető cukorkákkal teli fakkok.

Szemetet alig látunk, bár ma a városközpontban azért volt egy teledobált tér.

Az orvosi rendelő a várójában az asztalok úgy vannak elrendezve, mint egy kávézóban.:) Persze van hely is hozzá bőven... (Viszont nincs olyan szuper csúszda, mint az újpestiben :)

A gyógyszertáron belül külön részlegen kaphatók azok a dolgok, amik nem gyógyszerészeti termékek (naptej, lábápoló kellékek, fogkefék, stb.) Így nem kell végigülnie a sort annak, aki csak ilyesmiért tért be a patikába.

Különös dolog még a domboldalban, az erdő szélén, a fák alatt megbúvó szabadtéri „kondi-tér”, erről is küldök majd képet. Na nem a csigás súlyemelős gépekkel, de döntött felülőpad, és ehhez hasonlók vannak. Sokan járnak ki futni ide az erdőbe és a mögötte lévő rét-szerűségre. Az idősebbek meg valami futó- vagy gyaloglóbottal gyalogolnak.

És persze hátborzongatóak még a nyári kánikulához öltözött gyerekek-felnőttek. Olyankor, amikor mi tavaszi kabátban is behúzzuk a nyakunkat.

A posta, a papírbolt és a lottózó egyazon üzletben található.

Most nem jut eszembe más furcsaság.

Van már egy ismerősünk, aki az utcán is megismer, és ránk is köszön: egy nagyjából Jázmin-korú kisfiú, együtt játszottunk a játszótéren, bár főleg én kommunikáltam vele, Jázmin egyelőre elzárkózik mindenkitől, akivel nem értik egymást. Azért egy kicsit együtt is adagolták a homokot egy fura eszközbe.

Játszótérből egyébként rengeteg van, 5 perc távolságra legalább 4, mindegyiken más dolgok vannak. Nagyon tetszenek a kerékgumiból gyártott babahinták, videónk van róla, ha tudom majd, hogyan kell, feltöltöm vagy ide. (Gondolom, ide egyszerűbb feltölteni a képeket is, mint mailen küldözgetni, innen jött egyáltalán a blog ötlete.)

Apropó, képek. A fényképezőnket otthon hagytuk, csak a kamera van, és a telefonunk. Pedig annyi meseszép dolog van itt, hogy alig birok magammal.

Mára ennyi, ha történik valami érdekes, írok még.

Sziasztok!

G