Ma eszembe jutott, hogy mi az, ami nap, mint nap foglalkoztat, és még nem írtam róla egy szót sem:
az ételek, a kaja.
Az első nagy mellényúlás a filmjölk volt.
A
mjölk a tej. A sokféle tej között ott a filmjölk, picivel kevesebbe is
került, de mégse a legeslegolcsóbb, hát betettem a kosárba (amihez
egyébként lehet a bejáratnál kerekes vázat venni, erre csak ráhelyezzük a
műanyag kosarat, és könnyebb vele lavírozni, mint a nagy
bevásárlókocsival, de mégsem szakad le a kezünk, ha egy kicsit több
mindent veszünk). Otthon Atis kávéba próbálta önteni, de nem nagyon
folyt. A fil avagy filmjölk svédül azt jelenti: aludttej. Egyliteres
dobozban árulják. Nem szeretjük. Sajnos.
A kenyér...
Múlt
hét vége felé esett le, hogy miért is van az, hogy már vagy két hete
émelygés fog el, ha a kenyérre gondolok, amikor pedig eszem belőle, kimondottan nem érzem jól magamat. Elolvastam, hogy mit is tesznek itt bele. Sok egyéb
mellett háromféle cukrot. És akkor fogtam fel, hogy bizony ez a kenyér
édes. Majdnem annyira, mint a kalács. Ami rám nézve elég szomorú, így, a
cukornyavalyámmal. Jöttek is a tüneket rendesen. Amióta nem eszem ezt a
kenyeret, mennek.
Azonkívül,
hogy cukros, még valahogy túlfinomított is, nem is tudom. Nem
kenyérélmény. Végül találtam egy bizonyos gyártót, aki az otthoni fehér,
vagy "félbarnának" címzett kenyérhez talán a leghasonlóbb kenyeret
készíti. Azóta szebbnek látom a világot. :)
Petrazselyem
Nincs
zöldség, mármint petrezsejemgyökér. Csak fehérrépa, vagy paszternák.
Ami finom, de mégis... Hiányzik az ételekből. :( Még jó, hogy hoztunk
biovegetát, amiben még só sincs, csak szárított zöldségek. Azelőtt sosem
használtam, már féltem, hogy ránkromlik. Most jól jön.
Halak
Sokféle
hal van, fagyasztottakat már próbáltunk, és tetszenek, Jázmin is falja
őket. Viszont Atis munkahelyén a menzán ettünk valamilyen halas ételt,
ami... hát, nem tudom, nagyon bizarr állaga volt annak a halnak. Nem
tudtam eldönteni, hogy a fajtája, vagy az elkészítés módja okozza,
de nem volt túl jó élmény - szerintem mindkettő - Atis.
Mostmár
szagról is felismerem ezt a bizonyos halat, amióta a hétvégén itthon a zacskóját feltépve
megcsapott az az "illat".
Nagyon átsütve, rántott halként egész jó
volt, de azért levontam a következtetést, hogy ezt a halfajtát nem
szeretem, és a család oszozott a véleményemen. Azért megettük. (Érdekes,
hogy másnaposan (mmint nem mi, hanem a hal) egy fokkal jobb volt.
És hogy miből készíthettem hozzá salátát?????? :) Magyarosrszágról importált fejessalátából! Vagy exportált. Nézőpont kérdése.
Krumpli
A
krumpli is édes, és a rakott krumplin kívül semmi sem olyan belőle,
mint amit az otthoniból megszoktunk. Egyre több rizset eszünk.
És tésztát. Jázmin paradicsomos-sajtos tésza-imádata évek óta nem lankad. Ennek közószönhetően (4 hét alatt.) feléltük a kb. 20 üvegből álló Kecskeméti Sűrített Paradicsom-tartalékunkat.
Sajt
Még nem
sikerült megfejtenünk, hogy melyik áll a legközelebba Trappistához. Én
csak azt, és a kecskesajtot, meg az ezekhez hasonló ízetlen sajtokat
szeretem, de várok türelemmel. Jázmin is csak a trappistát, legalábbis
eddig azt hittük, és ő is, de eddig még nem tiltakozott. A Kecskeméti elnyomja a sajt ízét :D.
Joghurt
Natúr joghurtot is csak egyliteres dobozban találtam eddig (de legalább
megtaláltam! egy hónapba telt...), de gyümölcsös, vaniliás, kakós, stb.
joghurtokat sem pohárkákban árulják, azokat is egyliteres dobozban.
Mindent egyliteres dobozban.
A hús elég drága. És nincsen darált pulyka, csak disznó, marha, vagy ez a kettő vegyítve.
(Rá is vannak rajzolva az állatok a csomagolásra :).
Most ennyi jut eszembe a kajáról.
Ma
nagy tarolás történt: jött egy férfi és egy nő, és fűnyíróval letarolták
a füvet, a tengernyi pitypanggal együtt. Jázmint eléggé megviselte,
hogy oda a "kiskertje". Azért tartotta magát, csak nem nagyon tudott lejönni az ablakról, végignézte.
Csemegének leírok néhány szót, ami mindkét nyelvben létezik, csak éppen más jelentéssel:
Hej! - Szia!
Ej - Ne/Nem (szóösszetételekben, mint pl. Ej Upp = fölfelé nem mehetsz (mozgólépcsőn))
Birka - a legősibb, tán kőkorszaki településük
fika - kávé(zás/kávéidő)
Kaka - süti
(Komolyan)
Megyek aludni. Jóéjszakát.
Pénteken hazautazunk, és néhány hetet otthon leszünk.
Ja,
és nagyon fontos áttörés: Jázmin a metrómegállókat elkezdte
ismételgetni, és élvezi, ezen kívül a Huvudsta nevű megállónál
emlékezett, hogy a huvud svédül azt jelenti, hogy "fej". Megvolt az első
sikerélménye.
Sziasztok.
2012. május 15., kedd
2012. május 13., vasárnap
Sziasztok!
Az utóbbi napokban eszembe jutott még néhány érdekesség.
Az autósok és a gyalogosok találkozása a zebráknál például egészen szokatlan.
Ha csak közelít egy gyalogos a zebrához, az arra tartó autó megáll. Sokszor akkor is, ha tényleg lépésekre vagyunk még az úttesttől. Ha pedig már odaértünk és megálltunk, egészen biztosan megállnak ők is.
Először azt hittem, azért, mert Jázminnal vagyok. De nem. Ez a hozzáállás bármilyen nemű és korú járó-kelővel szemben érvényes.
Aztán. Azok az idősek, akik nehezen járnak, kerekes, bevásárlókosaras, (vagy a kosárnak kialakított hellyel rendelkező) járókerettel közlekednek.
Nagyon tetszik a csengőnk (főleg az otthoni vezeték nélküli, elektromos csengőnk után, ami sosem csöng, ha a kapunál megnyomják, viszont néha megszólal, amikor senki nincs a környékén):
Ez a csengő tisztán mechanikus. Két eleme van, ezek az ajtó két oldalára vannak rögzítve. Az egyik egy gomb - ez van kívül - a másik biciklicsengőhöz hasonlít - ez van belül. Ha kívül megnyomod a gombot, belül koccan a domború fémelemhez a nyelv, és csenget.
Közepesen nagy hiba volt nem hozni gumicsizmát.
Tegnap bementünk Atis munkahelyére.
Az egy külön bejegyzést érdemel, de egyrészt még emésztgetem, másrészt készülök visszamenni fényképezővel, harmadrészt pedig inkább Atis meséljen erről először - igérem pótolom :) - Atis.
Utána viszont bankban jártunk, ahol a félórás várakozás alatt Jázmin végig kiscicásat játszott és folyamatosan nyávogott. A folyamatosant úgy értem, hogy szó szerint csak pár másodperces szüneteket tartott. Cérnavékony hangon, minimális változtatásokkal mjeeee és miaúúúú, miaúúúúmiaúúúúmiaúúúúú. A végére már szakadtam a röhögéstől. A közönség egy nagyon-de-nagyon fura sráctól eltekintve rezzenéstelen arccal reagálta le a dolgot.
Közben odakint egy apuka öltönyben-nyakkendőben egyik kézzel babakocsit tolt, a másikban kisbabát cipelt.
Írtam már, hogy itt úgy néz ki a gyed-gyes-kérdés, hogy az anyuka fél évet vehet ki a gyerek születése után, legalábbis ennyi időre folyósít az állam támogatást/juttatást, és ennyi tartják fent a helyét a munkahelyen?
További fél év jár még a családnak, de csak akkor, ha azt az apuka tölti otthon a gyerekkel. Ha nem, akkor elesnek ettől a második félévtől.
Ezért aztán legalább annyi pasi rohangál 6-12 hónapos gyerekekkel az utcán, mint amennyi nő. :)
(A dologgal kapcsolatban ellentmondásos gondolatok és érzések viaskodnak bennem, de ez más lapra tartozik.)
Még egy dolog, amit szájtátva figyeltem, az a könyvtár.
Gyerekdalokat, gyerekverseket, mondókákat szerettem volna beszerezni, cd-vel együtt, hogy azt is megtudjuk, hogy kell kiejteni mert Jázmint egyre jobban frusztrálja, hogy rajtunk kívül senkivel sem tud szóban kommunikálni.
Elmentünk, beiratkoztunk.
Kaptunk egy szép, piros kártyát, amihez pin-kódot is választani kellett. Csodálkoztam, de hát jól van. Ez a kártya 44 stockholmi könyvtárba érvényes. Lesz miből válogatni, azt hiszem. :)
Miután választottunk (könyvet) - gyanítván, hogy lesz itt még valami furcsaság - kértem a könyvtárost, hogy az első alkalommal mutassa meg, hogy is megy ez itt náluk.
Kicsi asztal, monitorral.
Piros kártyát nyílásba helyez,
pin-kódot beüt (választhatunk is, hogy érintőképernyőn, vagy a billentyűs kis kütyün)
majd az "asztallapra" helyezzük a könyvet, kóddal lefelé, és az asztal leolvassa, és kinyomtat egy bizonylatféleséget, amin rajta van többek között az is, hogy mikor kell visszavinni.
Visszavinni is hasonlóan fogjuk majd:
Egy nagy plexidoboz, egy nyílással, amibe egyesével, megint csak kóddal lefelé betologatjuk a könyvet vagy könyveket, a dobozban valami leolvassa és megint csak papírkát nyomtat, amin gondolom, az van, hogy tanúsítják, hogy visszaszolgáltattuk a könyvtár tulajdonát - na ez nekem is új, meg fontos is, mert én viszem vissza a cumót - Atis.
Most ennyi.
(Tetszik neki a svéd gyerekdalos cd és könyv. És ez jó. Tegnap már hajlandó volt integetni egy ismeretlen kislánynak.)
Szép vasárnapot mindannyiótoknak!
G
Az utóbbi napokban eszembe jutott még néhány érdekesség.
Az autósok és a gyalogosok találkozása a zebráknál például egészen szokatlan.
Ha csak közelít egy gyalogos a zebrához, az arra tartó autó megáll. Sokszor akkor is, ha tényleg lépésekre vagyunk még az úttesttől. Ha pedig már odaértünk és megálltunk, egészen biztosan megállnak ők is.
Először azt hittem, azért, mert Jázminnal vagyok. De nem. Ez a hozzáállás bármilyen nemű és korú járó-kelővel szemben érvényes.
Aztán. Azok az idősek, akik nehezen járnak, kerekes, bevásárlókosaras, (vagy a kosárnak kialakított hellyel rendelkező) járókerettel közlekednek.
Nagyon tetszik a csengőnk (főleg az otthoni vezeték nélküli, elektromos csengőnk után, ami sosem csöng, ha a kapunál megnyomják, viszont néha megszólal, amikor senki nincs a környékén):
Ez a csengő tisztán mechanikus. Két eleme van, ezek az ajtó két oldalára vannak rögzítve. Az egyik egy gomb - ez van kívül - a másik biciklicsengőhöz hasonlít - ez van belül. Ha kívül megnyomod a gombot, belül koccan a domború fémelemhez a nyelv, és csenget.
Közepesen nagy hiba volt nem hozni gumicsizmát.
Tegnap bementünk Atis munkahelyére.
Az egy külön bejegyzést érdemel, de egyrészt még emésztgetem, másrészt készülök visszamenni fényképezővel, harmadrészt pedig inkább Atis meséljen erről először - igérem pótolom :) - Atis.
Utána viszont bankban jártunk, ahol a félórás várakozás alatt Jázmin végig kiscicásat játszott és folyamatosan nyávogott. A folyamatosant úgy értem, hogy szó szerint csak pár másodperces szüneteket tartott. Cérnavékony hangon, minimális változtatásokkal mjeeee és miaúúúú, miaúúúúmiaúúúúmiaúúúúú. A végére már szakadtam a röhögéstől. A közönség egy nagyon-de-nagyon fura sráctól eltekintve rezzenéstelen arccal reagálta le a dolgot.
Közben odakint egy apuka öltönyben-nyakkendőben egyik kézzel babakocsit tolt, a másikban kisbabát cipelt.
Írtam már, hogy itt úgy néz ki a gyed-gyes-kérdés, hogy az anyuka fél évet vehet ki a gyerek születése után, legalábbis ennyi időre folyósít az állam támogatást/juttatást, és ennyi tartják fent a helyét a munkahelyen?
További fél év jár még a családnak, de csak akkor, ha azt az apuka tölti otthon a gyerekkel. Ha nem, akkor elesnek ettől a második félévtől.
Ezért aztán legalább annyi pasi rohangál 6-12 hónapos gyerekekkel az utcán, mint amennyi nő. :)
(A dologgal kapcsolatban ellentmondásos gondolatok és érzések viaskodnak bennem, de ez más lapra tartozik.)
Még egy dolog, amit szájtátva figyeltem, az a könyvtár.
Gyerekdalokat, gyerekverseket, mondókákat szerettem volna beszerezni, cd-vel együtt, hogy azt is megtudjuk, hogy kell kiejteni mert Jázmint egyre jobban frusztrálja, hogy rajtunk kívül senkivel sem tud szóban kommunikálni.
Elmentünk, beiratkoztunk.
Kaptunk egy szép, piros kártyát, amihez pin-kódot is választani kellett. Csodálkoztam, de hát jól van. Ez a kártya 44 stockholmi könyvtárba érvényes. Lesz miből válogatni, azt hiszem. :)
Miután választottunk (könyvet) - gyanítván, hogy lesz itt még valami furcsaság - kértem a könyvtárost, hogy az első alkalommal mutassa meg, hogy is megy ez itt náluk.
Kicsi asztal, monitorral.
Piros kártyát nyílásba helyez,
pin-kódot beüt (választhatunk is, hogy érintőképernyőn, vagy a billentyűs kis kütyün)
majd az "asztallapra" helyezzük a könyvet, kóddal lefelé, és az asztal leolvassa, és kinyomtat egy bizonylatféleséget, amin rajta van többek között az is, hogy mikor kell visszavinni.
Visszavinni is hasonlóan fogjuk majd:
Egy nagy plexidoboz, egy nyílással, amibe egyesével, megint csak kóddal lefelé betologatjuk a könyvet vagy könyveket, a dobozban valami leolvassa és megint csak papírkát nyomtat, amin gondolom, az van, hogy tanúsítják, hogy visszaszolgáltattuk a könyvtár tulajdonát - na ez nekem is új, meg fontos is, mert én viszem vissza a cumót - Atis.
Most ennyi.
(Tetszik neki a svéd gyerekdalos cd és könyv. És ez jó. Tegnap már hajlandó volt integetni egy ismeretlen kislánynak.)
Szép vasárnapot mindannyiótoknak!
G
2012. május 6., vasárnap
Képek
Nem túl jól látszanak, ha rázoomoltam, azért, ha nem, akkor pedig azért. Üregi nyulak, egy panelház tövében, a metrómegállótól kb. 60 méterre.
Az ablakunk alatt pitypangot szed. Nagyon lelkes, hogy azt itt is lehet.
A hátsó ajtóban, virágszedés, zöldfűszer-, krumpli-, és zöldhagymaültetés után.
Odáig van, ha virágot (vagy mohát) lát.
Virágok az utcánkban, a szomszéd bejáratok előtt. (Hófehér nárcisz? :)
Ez a virág nekem nagyon tetszik. Főként az erdőben látjuk.
Sétálni indultunk az erdőbe.
Az erdőt megszakító park, vagy rét, sok-sok focikapuval. Pár száz méterre SNI-s gyerekek számára létrehozott elképesztő játszótér és Ifjúsági klub található. Szintén nem sokkal messzebb női focimeccset láttunk kamaszlányokkal.
Furcsán dőlnek a fák középtájt.
A moha a patak partján
A patak vagy ér fölötti kis átkelő (a hangyáknak?) Jázminis át tudta lépni :)
Az ablakunk alatt pitypangot szed. Nagyon lelkes, hogy azt itt is lehet.
Odáig van, ha virágot (vagy mohát) lát.
Virágok az utcánkban, a szomszéd bejáratok előtt. (Hófehér nárcisz? :)
Ez a virág nekem nagyon tetszik. Főként az erdőben látjuk.
Sétálni indultunk az erdőbe.
Az erdőt megszakító park, vagy rét, sok-sok focikapuval. Pár száz méterre SNI-s gyerekek számára létrehozott elképesztő játszótér és Ifjúsági klub található. Szintén nem sokkal messzebb női focimeccset láttunk kamaszlányokkal.
Furcsán dőlnek a fák középtájt.
A moha a patak partján
A patak vagy ér fölötti kis átkelő (a hangyáknak?) Jázminis át tudta lépni :)
A lakás hátulról és a terasz a biciklikkel.
Őket ültettük el ma Jázminnal: kapor, petrAzselyem (egy ismerős anyuka neve után:), bazsalikom és kakukkfű (a krumplik, a póréhagymák és a zöldhagymák nem látszanak. A zöldeknek még drukkolunk, hogy megkapaszkodjanak. 2012. május 5., szombat
Sziasztok!
Ha eljutott hozzád a köremail, akkor ne olvasd tovább ezt a bejegyzést, mert szinte teljesen egyezik az e-maillel.
Csak idemásoltam arra az esetre, ha valaki azt nem kapta meg ilyen vagy olyan okból.
Idemásolom az emailt, amit a gmailemben lévő címlistán szereplő barátoknak és ismerősöknek már elküldtem. (Remélem, mindenkinek, akinek szerettem volna, ha mégsem, kérlek, ne vegyétek zokon, háromszor vagy négyszer zártam be a majdnem készre bepipált címlistával a gmailt, (véletlenül), sőt először nem is találtam a címlistát.
Szóval a végére már golyózott a szemem.)
Tehát az email:
Hírt adunk magunkról. Akik még esetleg nem tudnak róla:
Stockholmban
vagyunk, úgy tervezzük hogy 3(-4) évre maradunk. Atis itt kapott
munkát, én meg vagy tanulni, vagy dolgozni fogok, vagy mindkettőt, majd
elválik.
Megérkeztünk 18-án, szerdán, és már másnap reggel itt
volt a teherautó a dobozainkkal. Csütörtökön kipakoltuk a dolgaink nagy részét,
de az összerakandó dolgok még darabokban voltak.
Amikor ideértünk, napsütés várt, de néhány tulipánon és
nárciszon kívül meg semmi jel nem utalt arra, hogy tavasz van: a fák csupaszok
voltak, és fű is csak itt-ott volt, nagyrészt tél utáni színe volt szinte
mindennek.
A második napon már havas esőben mentünk az adóhivatalba (az emailben ezt rosszul írtam, nem bevándorlási hivatal volt az, de ott regisztráltak minket, mint itteni lakosokat. Sztem a bevándorlás szót használták, Atis szerint nem, nem tudom, mindegy is - nem, nem azt - Atis), és 3-4 fok volt odakint. :S
Visszatérve a lakáshoz...
Végül az IKEÁban megvettük azt a néhány dolgot,
amit igazán
fontosnak tartottunk, és szombat este már itt aludtunk a Sárgabarack
utcában (Aprikosgatan). Addig Atis szüleinél, ők is itt laknak
Stockholmban, csak éppen a város másik végén.
A lakásról annyit, hogy lélegzetelállító helyen van, és belül is nagyon tetszik nekünk. A csúcs a
dologban az, hogy a hátsó ajtón kilépve (földszinten lakunk) majd balra
fordulva kezdődik egy erdő, mohos, gömbölyded sziklákkal, madarakkal,
vadvirágokkal. Ilyen lehet valamelyik nemzeti park legszélén lakni otthon, csak
ez Stockholm legszélén, de még a városban van. Van a közelben egy rezervátum és
egy tó, ahol nyáron nagy strandolás folyik, mert – mint mondják – ez a víz fel
tud melegedni annyira, hogy lehessen benne fürödni. Kíváncsian várjuk, mennyire
is lesz meleg az a víz. Nem biztos, hogy mi abban fürödni is szeretnénk majd.
Két-három ovi is van az utcában. Oda egy központi intézményen keresztül
lehet jelentkezni, online is, és azt mondták, vállalják (egyébként minden
jelentkező gyerek esetében) hogy őszre találnak Jázminnak helyet valamelyik
oviban... Ő tart a dologtól, mert nagyon zavarja, hogy nem érti, amit mondanak és
őt sem értik. De azért az egyik ovira már azt mondta
hogy oda szeretne majd járni. Majd meglátjuk, hogy alakul.
Szóval amikor itt, a lakásban már élhetővé váltak a
körülmények, simán ment minden, sétáltunk a lakás mögötti erdőben,
felderítettük a boltot, a szabót, csodájára jártak a Jázmin műanyag
kismotorjának, az egészen idősek pedig inkább megrémülve várták, hogy mi fogja
őket megelőzni. Jázmin torka szakadtából juhúúúzva-kacarászva száguldozott a
lejtőn lefelé. Ez egy hosszú és lankás lejtő volt. (Néhány nappal később neki is ment egy villanyoszlopnak, elég
csúnyán nézett ki, de már jól van. Annyira gyorsan akart menni a lejtőn, hogy
a végén már se kormányozni, se fékezni nem tudott..:(. Azért másnap megint
lejtőt keresett hazafelé a játszótérről, hogy legurulhasson motorral. Azt
gondoltam, soha többet nem akar semmiféle lejtő közelébe menni. Hát de.)
Azután (még a villanypóznás eset előtt egyszer csak
belázasodott, éppen csak egy kicsit, de azért jajj. Nála nem mindig mennek
simán a légúti betegségek, hát ez is olyan volt. Mostanra kezd helyrejönni. Azután
én lettem beteg, de nálam csak egy-két napig tartott.
Nehézséget leginkább talán az okoz, hogy 9-kor még, fél ötkor már megint világos van. Néhányan tudjátok, mennyire jól megy nálunk az
elalvás és az alva maradás... Hát ez nem sokat segít a helyzeten. Volt már egy
vagy két éjszaka, amit végigaludt. :S (Többnyire 2 körül ébred fel, és 1-3 órán
át ébren van...)
Ehhez kapcsolódik, hogy a lakásban (de másoknál se nagyon)
nincs függöny, csak reluxa, ami nappal nem sokat fog a kintről benézőknek (gondolom, nem nagyon figyel befelé senki, de akkor sem jó érzés), éjszaka viszont, amikor még fent van a
nap, nem sokat fog. Legalábbis nem eleget ahhoz, hogy mondjuk Jázmin ne
gondolja azt, hogy ideje felkelni.
Eddigi érdekességek, avagy példák a kultúrsokkra:
A metrógyűjtőjegy egy papírcsík, amire a pénztárnál
kell
pecsétet kérni, minden belépés alkalmával. (Külön érdekesség, hogy csak
minden
második sorba pecsételik az aznapi dátumot, minden köztes sort üresen
hagynak. Nem értjük még, hogy miért. Talán áremelés helyett?)
A benzinkutak jó része automata, nincs egyetlen emberi lény
sem a tankolókon kívül.
Ha készpénzzel fizetek, a visszajárót egy kis Harry Pottert
idéző masinából vehetem magamhoz. :)
Iszonyatos mennyiségű édességet árulnak a boltokban, egész hosszú
falszakaszokat borítanak több soros magasságban a merítőkanállal, dekára vehető
cukorkákkal teli fakkok.
Szemetet alig látunk, bár ma a városközpontban azért volt
egy teledobált tér.
Az orvosi rendelő a várójában az asztalok úgy vannak
elrendezve, mint egy kávézóban.:) Persze van hely is hozzá bőven... (Viszont nincs olyan szuper csúszda, mint az újpestiben :)
A gyógyszertáron belül külön részlegen kaphatók azok a dolgok,
amik nem gyógyszerészeti termékek (naptej, lábápoló kellékek, fogkefék, stb.) Így
nem kell végigülnie a sort annak, aki csak ilyesmiért tért be a patikába.
Különös dolog még a domboldalban, az erdő szélén, a fák
alatt megbúvó szabadtéri „kondi-tér”, erről is küldök majd képet. Na nem a
csigás súlyemelős gépekkel, de döntött felülőpad, és ehhez hasonlók vannak.
Sokan járnak ki futni ide az erdőbe és a mögötte lévő rét-szerűségre. Az
idősebbek meg valami futó- vagy gyaloglóbottal gyalogolnak.
És persze hátborzongatóak még a nyári kánikulához öltözött gyerekek-felnőttek.
Olyankor, amikor mi tavaszi kabátban is behúzzuk a nyakunkat.
A posta, a papírbolt és a lottózó egyazon üzletben található.
Most nem jut eszembe más furcsaság.
Van már egy ismerősünk, aki az utcán is megismer, és
ránk is köszön: egy nagyjából Jázmin-korú kisfiú, együtt játszottunk a játszótéren,
bár főleg én kommunikáltam vele, Jázmin egyelőre elzárkózik mindenkitől, akivel
nem értik egymást. Azért egy kicsit együtt is adagolták a homokot egy fura
eszközbe.
Játszótérből egyébként rengeteg van, 5 perc távolságra legalább 4,
mindegyiken más dolgok vannak. Nagyon tetszenek a kerékgumiból gyártott
babahinták, videónk van róla, ha tudom majd, hogyan kell, feltöltöm vagy ide. (Gondolom,
ide egyszerűbb feltölteni a képeket is, mint mailen küldözgetni, innen jött
egyáltalán a blog ötlete.)
Apropó, képek. A fényképezőnket otthon hagytuk, csak a
kamera van, és a telefonunk. Pedig annyi meseszép dolog van itt, hogy alig
birok magammal.
Mára ennyi, ha történik valami érdekes, írok még.
Sziasztok!
G
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)